Elõször is szögezzük le: mindegy, hogy egy vagy két nyuszkót tartunk, egy egyedül tartott nyuszi sem lesz azonnal szelíd. Attól függ, mennyit foglalkozunk vele.

A legszelídebb akkor lesz, ha szobában tartjuk, de ha nem lakásban akarjuk tartani, akkor is jobb, ha velünk lakik egy ideig, s amikor szelíd lesz, kivisszük (már ha addigra meg nem gondoljuk magunkat...).

Mire a nyuszi megérkezik, legyen elõkészítve a lakhelye: szórjuk be friss, pormentes forgáccsal, esetleg, ha éppen van, szalmával a ketrecet (lehetõleg min.

A vadon élő nyulak kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak: füveket, leveleket, fakérget, gyökereket. Emésztőrendszerük úgy fejlődött ki, hogy megbirkózzon a nagy mennyiségű növényi táplálékkal. Mivel házi kedvenceink az üregi nyulakkal állnak rokonságban, egészségük fenntartása érdekében számukra is ezt a természeteshez közeli étrendet ajánlott biztosítani.

Táplálékuk összeállításánál a legfontosabb szempont, hogy sok nyersrostot és kevés kalóriát vegyenek magukhoz.

Elsőként tisztázzuk, hogy a nyúl növényevő, de nem minden növényt ehet meg,ezért TILOS:

•  Bármilyen állati eredetű táplálék!
•  Tejtermékek!
•  Csokoládé és egyéb édességek!
•  Krumpli!
•  Citrusfélék!
•  Fenyőfélék, tiszafa és a cédrus!
•  Kenyér!

A kisnyuszi csak 3 hónapos kora után kaphat zöldségeket, gyümölcsöket.

„Mutassuk be” a nyuszinknak a zöldséget, gyümölcsöt, azaz először csak keveset adjunk, fokozatosan hozzászoktatva őt az újdonságokhoz.

A nyúl eredendően szobatiszta állat. A kutatások bebizonyították, hogy az állat egy helyre ürít a ketrecében. (Ezt általában az etető edénye közelében teszi- erre a furcsa gusztusra azonban még nem találtunk választ.) Még ha vizeletét egy helyre is üríti, a székletét véletlenszerűen szórja szét.

Ennek oka, hogy ivarérés után a nyulak a bélsárral is jelölnek. Különösen az anyák. Persze gondos odafigyeléssel és némi figyelmességgel rászoktatható arra is, hogy a bogyók is egy helyre kerüljenek.

Ha gyakran visszük ki a szabadba a nyuszit is figyelnünk kell mit eszik meg. A nyulak- öröklött módon- hordoznak magukban némi „tapasztalatot” az ehető növények iránt. Azonban a többségét az életük folyamán ismerik meg.

Kutatásokat is végeztek már ebben a témában. Vemhes anyáknak különböző gyógynövényekkel ízesített tápokat adtak. Mikor a megszületett fiókák elérték a választási kort, ők automatikusan azt a takarmányt – illetve gyógynövényt- választották, amit az anyjuk a vemhesség alatt fogyasztott.

Kerti ketrec készítése

Sokan próbálkoznak otthoni előállítással. Az alapanyagokat a legtöbb barkácsboltban beszerezhetjük. Szükségünk lesz dróthálóra és jó minőségű fóliára a tető szigeteléséhez.

A kertben felállított ketrec (ha megoldható) álljon lábakon. Így megakadályozhatjuk, hogy benedvesedjen alulról. A lábakon álló ketrec távol tartja kedvencünket az esetleges külső látogatóktól. Akármilyen élősködőt (pl. bolhát), vagy ami még rosszabb, a myxomatózist is elkaphatja egy közel merészkedő üregi nyúltól.

A jó kondícióban levő kisnyúl élénk tekintetű, hatalmas mozgásigénnyel bír. Folyton fekvő, sarokban gubbasztó nyulat ne válasszunk!

Az első, ami szemünkbe ötlik, a bunda állaga. Ez legyen mindig tiszta, ne legyen kopott, foltokban hiányos. Az egészséges szőr csillogó és egységes. Ha a szőrt szétnyitjuk, a bőr állapotát is megtekinthetjük. Ha piros és gyulladt, az bőrbetegségre utal.

Ezután vizsgáljuk meg a fülek állapotát. Ügyeljünk arra, hogy azok tiszták legyenek belül.

Mielőtt nyuszit veszünk kedvencnek, felmerül a kérdés, vajon milyet, hogyan és honnan tudunk beszerezni. Manapság törpenyulat a legtöbb állatkereskedésben lehet kapni, de beszerezhetjük tenyésztőtől is. Ha tenyészteni vagy kiállításra szánjuk nyuszinkat, inkább tenyésztőtől vegyük, mert a boltokban kínáltak nem mindig felelnek meg a standardnak. Tenyésztőt, aki erre specializálódott, újságok hirdetései közt könnyen találhatunk.

Minden tenyésztő küzd, azok ellen a "nyúlgyártók" ellen, akik az állatkereskedésbe, szinte még szopós nyulakat adnak le.

Ha nyuszink megöregszik vagy megbetegszik, nézzük, mit tehetünk azért, hogy megőrizzük egészségét...

Az a bizonyos 1%

A legtöbb menhely és állatotthon kisebb adományoktól eltekintve kizárólag abból kell, hogy fenntartsa magát,  hogy a támogatók adójuk 1%-át felajánlják a menhely működtetésére.

Bármilyen hihetetlen, még mindig csak az adózók fele nyilatkozik adója 1%-ról. Ez azért is furcsa, mert az adózónak nem kerül ez a támogatási lehetőség semmibe sem - hiszen ezt az összeget amúgy is befizeti az államkasszába -, annak a szervezetnek, amelyiket viszont ezzel támogathatna, annak gyakran a működéshez szükséges alapvető feltételeket biztosíthatná.