A nyúl eredendően szobatiszta állat. A kutatások bebizonyították, hogy az állat egy helyre ürít a ketrecében. (Ezt általában az etető edénye közelében teszi- erre a furcsa gusztusra azonban még nem találtunk választ.) Még ha vizeletét egy helyre is üríti, a székletét véletlenszerűen szórja szét.

Ennek oka, hogy ivarérés után a nyulak a bélsárral is jelölnek. Különösen az anyák. Persze gondos odafigyeléssel és némi figyelmességgel rászoktatható arra is, hogy a bogyók is egy helyre kerüljenek.

Ha új nyuszit viszünk haza, miután megmutattuk a területét (ahol szabad tartózkodnia), engedjük, had válasszon magának egy sarkot, ahová ürít. Ezek után ide helyezzük az almot. Ez lehetőleg egy nem áteresztő alacsony falú doboz legyen. Tehetünk bele papírt, forgácsot, szénát és fapelletet.

Könnyen felismerhetjük, ha nyuszink pisilni szeretne. Farolni kezd, és amint érez egy biztos és fix pontot a háta vagy a feneke mögött már pisil is. Ezt az ürítést ne keverjük össze a játék hevében történő pisivel, ami kicsi korban fordul elő. Ezt inkább ahhoz hasonlítanám, mikor a kiskutya annyira örül a gazdi haza érkeztének, hogy bepisil. Ezt a nyuszi figyelmetlenségből csinálja, annyira ugrál és játszik. (Egy másik dolog megint, ha a bakunk ivarérett és esetleg fröcsköl is.)

Ha oda pisil a sarokba, akkor oda tegyük az almos tálcát, vagy wc-t, amit biztosítunk neki. Előtte a pisijét töröljük fel egy papírral, majd helyezzük bele a wc-be.

Nyuszink érezni fogja dobozában a saját szagát, ezért oda fog járni a dolgát végezni. Véletlen balesetnél soha ne bántsuk, mert ezzel csak ijedelmet okozunk neki és félni fog tőlünk. Elég egy hangos szó, vagy kiabáljuk neki a nevét. Ha beleürít, természetesen dicsérjük meg. Maga a szoktatás legfeljebb egy hónapig tart, utána nyuszink érteni fogja mikor mit szabad és mit nem. Ha valahonnan dühösen a nevét hallja kiáltani, rájön, rosszat csinált. S rendkívül bűnbánó tud lenni.

http://www.torpenyuloldal.freeweb.hu/torpenyul_tartas.html