Sokan próbálkoznak otthoni előállítással. Az alapanyagokat a legtöbb barkácsboltban beszerezhetjük. Szükségünk lesz dróthálóra és jó minőségű fóliára a tető szigeteléséhez.

A kertben felállított ketrec (ha megoldható) álljon lábakon. Így megakadályozhatjuk, hogy benedvesedjen alulról. A lábakon álló ketrec távol tartja kedvencünket az esetleges külső látogatóktól. Akármilyen élősködőt (pl. bolhát), vagy ami még rosszabb, a myxomatózist is elkaphatja egy közel merészkedő üregi nyúltól. Ez a városi kertekre nemigen vonatkozik. Ott a kóbor állatoktól kell megvédeni nyuszinkat.

A ketrecben mindenképpen alakítsunk ki egy olyan helyet, ami három oldalról zárt, s ahová állatunk a kíváncsi szemek elől el tud rejtőzni.

Nagyon jót tesz a nyulaknak, ha megfelelő mozgásteret biztosítunk számukra egy kifutóval. Attól függően, hogy hová helyeztük el a ketrecet, akár köré is építhetjük a kifutót. Ha elég helyünk van rá, építhetünk röpdeszerű építményt, és ebbe helyezzük a ketrecet. Ha emellett döntünk, könnyű a dolgunk, hiszen csak megvásárolható elemeket kell összeszerelnünk. Az egész építményt helyezzük szilárd anyagból készült alapra, nehogy a szél felborítsa.

Ha van elég hely a ketrec mögött, akkor készítsünk hátsó bejáratot, mely egy rámpán keresztül vezet a kifutóba. Itt egy tolóajtóval, melyet sínre vagy görgőkre szerelünk, megoldható, hogy takarítás közben a kifutóba, rossz idő esetén pedig a ketrecbe zárjuk a nyulat.

A ketrec elhelyezésekor figyelembe kell venni a következőket:

• Nagyon fontos, hogy viszonylag árnyékos és szélvédett legyen a nyúl helye. Napjában több órán át kapjon napfényt, de ez elől, ha akar, el is tudjon bújni. Mivel a létfontosságú D-vitamin alapja a napfény, s ha kedvencünk ebből nem kap eleget, fiatal korban a csontok deformáltsága, idősebb korban csontlágyulás alakulhat ki.
• A stresszhatás sem utolsó szempont. Vannak helyek, ahol több nyulat tartanak egy ketrecben (többet is, mint ami a ketrec méretének megfelelő lenne), azzal a címszóval hogy fajtársak, s így nem bántják egymást. Ez nem igaz. Az állat sokkal életvidámabb, ha szabad tér áll a rendelkezésére. A testvérek ugyan egy ideig együtt maradnak, de a természetben ők is külön utakra mennek (ivarérés után). Különösen a hímek magányosak, nem igénylik a társaságot.
• A ketrec legyen minél közelebb a házhoz, hogy bármikor könnyen eljussunk hozzá. A ház közelsége megvédheti a nem kívánatos látogatóktól is, például rókától vagy macskától.
• Ha a ketrecnek nincs lába, rakjunk alá néhány téglát, nehogy a földön átnedvesedjen az alja.
• Ha felszerelünk egy égőt a ketrec közelébe, akár sötétben is ki tudunk menni kedvencünkhöz.
• Ne tegyük túl feltűnő helyre a nyuszi ketrecét, mert felkeltheti akár a tolvajok vagy vandálok érdeklődését is.

Bizonyos nyarakon megfigyelték, hogy a nagy farmokon tenyésztett nyulak szőrzete helyenként ürüléktől piszkos és csomókban ragad össze, noha a nyulak természetükből adódóan eléggé tiszták. Ezek a nyulak beásták magukat almukba, melyet ürülékük már összepiszkolt. Kitűnt az is, hogy ez a jelenség csak forró napokon fordult elő. Egyidejűleg az újszülöttek megtekintésekor azt is megállapították, hogy a ketrec felső részében (a nyulakat kétemeletes ketrecekben tenyésztették), nagyon sok nőstény elhanyagolta fiókáit, ugyanakkor a ketrec alsó részében elhelyezett nőstények gondos nevelőnek bizonyultak. Az alsó és a felső ketrec mikroklímájának összehasonlítása alapján magyarázatot találtak ezekre a jelenségekre. Kiderült, hogy a nyári délutáni órákban, különösen a forró napokon a ketrecek felső részében a levegő hőmérséklete – mivel jobban ki volt téve a nap erejének – néhány fokkal melegebb volt, mint a ketrec alsó részében (hasonlóan, ahogy ezt nyáron a padlás és a pince esetében tapasztalhatjuk). A páratartalom viszont a ketrecek alsó részében nagyobb volt, mint a felső részekben. Ezek a különbségek döntő hatással voltak az állatok közérzetére, és ez idézte elő azok viselkedésében felsorolt változásokat. Tulajdonképpen ezek a változások ítélték éhezésre az újszülötteket is. Az a mikroklíma ugyanis, amely a ketrec felső részében kialakult a tűző napon, valamint a földből párolgó nedvesség hiánya, meghaladta a nyúlszervezet tűrőképességének határát.

Ha a leírt helyzetet biológiai-gazdasági szemmel értékeljük, akkor vissza kell emlékezni arra, amit a házinyúl őséről, az üregi nyúlról írtunk. Ez a faj tipikus lyuklakó, legnagyobb aktivitása az esti és éjszakai órákra esik. Maga az üreg, és az esti órákban hűvösebb idő, a dúsabb páratartalom teremti meg a nyulaknak megfelelő körülményeket, és ugyancsak ez az időszak biztosítja számukra táplálékuk frissességét és üdeségét (fű). A ketrecek belsejében levő mozdulatlan és mértéktelenül felmelegedett levegő, valamint a melegben gyorsan megfonnyadt takarmányban levő elégtelen vízmennyiség következtében a nyulak szervezete túlmelegszik. Továbbá ez a meleg levegő és alacsony páratartalom okozza az újszülöttek testének "kiszáradását", elvíztelenedését is. A nőstények kiszikkadásuk és túlmelegedésük következtében csökkent mennyiségű tejükkel nem tudták fedezni a kisnyulak vízhiányát.

Azonban a törpenyulakat inkább lakásban tartsuk, hisz tény, hogy az ős az üregi nyúl és a házinyúl. Viszont ezek a kis hobbiállatok már a viselkedésükben is változtak a közös ősökhöz képest. Ebben nagy szerepe van a mi közelségünknek, a mi életvitelünknek. Tehát ha hobbinyulat szeretnénk, akkor lakásban tartsuk. A tenyésztést is meg lehet oldani bent. Hisz nem tömeg tenyésztünk, ugye? A törpenyúl, pedig már a szaporulat mennyiségében sem hasonlít egy átlagos súlyú házinyúlhoz.

http://torpenyuloldal.x3.hu/torpenyul_tartas.html