Törékeny Ajándék

…Amikor világra jöttem, meleg és puha volt Anyához odabújni. Mellettem ott mocorogtak a testvérkéim is. 4 hetes voltam, amikor jött egy nagy ember és kivett a fészekből. A nyakamra kötött egy színes szalagot és elvitt. Ajándékba. Nagyon megijedtem. Egy ember-gyerek tulajdona lettem, aki eztán durván húzgált jobbra-balra, rángatta a farkincámat, fülemet, és hangosan sikoltozott: „nyuszi!”. Reszkettem… éhes is voltam. A zöldségtől, amit kaptam, megfájdult a hasam. Később már nagyon rosszul éreztem magam: a félelem megbénított, és már enni sem akartam. Éreztem, hogy napról napra gyengülök. Végül megszűntek az emelgetések, nyomkodások, hangoskodások is. Az ember-gyerek egyik nap azt mondta az anyukájának: „unalmas, félős, büdös és megnőtt így már nem is olyan cuki. Inkább egy kiskutyát szeretnééék!”. …Ott kucorogtam egész nap a ketrecem sarkában. Az alám szórt forgács egyre csak koszolódott, meleg is volt. Szénát rágcsáltam volna, de nem nagyon volt, vizet sem kaptam. … Most itt vagyok egy szép helyen, amit Nyuszi-mennyországnak hívnak. …

Kedves élő állatot ajándékozó Szülő!

Gazdaként elismerem, gyönyörű, formás, pihe-puha kis állatkák a nyuszik, nem lehet velük „betelni”. Kérlek, gondolkozz el a következő kérdéseken és válaszolj magadnak őszintén. Látod-e a nyuszi-tartás másik oldalát is? Tudod-e azt, hogy nem lehet csak úgy mindenféle dolgot megetetni velük? És azt hogy olyan félősek, hogy egy kisebb stressztől is elpusztulhatnak? Vagy hogy rendszeresen be kell őket oltani? Végig gondoltad, hogy a lakás azon helyiségét, ahová jó esetben minden nap ki kell engedni 2-3 órát szaladgálni, nyuszi-biztossá kell tenni? Gondolom, Te sem örülnél neki, ha az elektromos vezetékeket egy mozdulattal kettéharapná. És akkor még a bútor-kóstolgatásról nem is beszéltünk. Tudtad-e, hogy átlag 6-7 éves koráig él egy nyuszi, de akár a 10-12 éves kort is megérheti? Vagy azt, hogy ivaréretten sok, problémás szokást vesz majd fel? Például, mindenhova oda pisil, „szaga” van, és dominancia is kialakulhat, amit harapással érvényesít. Bizony, a nyuszik is megnőnek! És ekkor már nem elég nekik a kicsi ketrec. Végig gondoltad, „mennyibe” is fog mindez kerülni? Már ott kezdődik a probléma, hogy a kereskedők előszeretettel kiteszik az üzletbe a 4 hetes babanyuszikat (jó üzletpolitika, a kicsi méret, jobban elkel…), pedig 6 hetes koráig nem lenne szabad elválasztani az anyától. Zsákmányállatokról beszélünk, stresszként élik meg, ha emelgetik, ha nyúzzák-húzzák őket. Ettől félősek lesznek, vagy harapósak, agresszívek. Kell ez a Te gyermekednek? Ja persze, sokan úgy vannak vele, hogy majd kivisszük a nagyihoz. Kérdem én: jó példa ez a felnövő generációnak? Nem kellene egy élő teremtményt nem eszközként, hanem társként, családtagként kezelni? Ugye a gyermekedet Te sem adnád oda senkinek ajándékba, hogy aztán megunva sarokba dobják – „jobb” esetben… mert biztos Te is hallottál már róla, hány nyuszi végezte a kukák mellett guberálva, állatkertben, vagy menhelyen. Szép dolog az állatszeretet, de nem mindegy, hogy önző, vagy önzetlen módon. Azt gondolom, némi empátiával Te is beláthatod Kedves Szülő, hogy a leírtak alapján nem szabad egy állatot sem buta céljaink alá rendelni. Hiszem, hogy a gyermekeddel is meg tudod ezt beszélni. Mondd el neki, hogy annak a kis állatnak ugyanúgy fáj, vagy ijesztő, mint ahogy nekünk, embereknek, és nem szabad visszaélni az erőfölényünkkel. Nem játszhatunk Istent. Végy neki játék nyuszit, vagy vidd állatsimogatóba. És majd ha már felelős tinédzser lesz, és rendelkezik a nyuszi tartás tudományával, akkor, de csak akkor menjetek el és vegyetek megbízható helyről egy kis tapsifülest. És ezt az alkalmat ne egy naptárban kitűzött ünnepnap szabja meg, hanem a valódi lelki-elhatározás!
Bízva abban, hogy levelem eléri a lelkedet, üdvözlettel: egy nyuszi-tulajdonos.

(pacsirta81 tollából)