Azok az állatok, amelyeket kiskoruktól kézhez szoktatunk, sokkal könnyebben felemelhetők és kezelhetők, mint meg nem szelídített társaik. Ezért is nagyon fontos, hogy gyerekek számára mindig

fiatal állatot vásároljunk, amely könnyen hozzászokik kis gazdájához.

Általában nem tanácsos idősebb nyulakat magunkhoz venni, hiszen ha azokat korábban hanyagolták, nagy valószínűséggel tiltakozni fognak közeledésünk ellen. Bár alapvetően szelíd természetűek, meglepően erős és gyors mozdulatokkal védekeznek az ellen, hogy felemeljük őket. Arról nem is szólva, hogy karmaik fájdalmas sebeket okozhatnak. Nagy ritkán akár haraphatnak is. Ha ilyen alkalommal kicsúsznak a kezünkből - még ha nem túl magasról esnek is le -, sérüléseik végzetesek lehetnek.

Három alapvető lépése van a nyulak felemelésének. Először is zárjuk be az állatot a helyére. Bal kezünket tegyük a nyúl nyakszirtjére, jobb kezünkkel pedig fogjuk meg a hátsó felét, hogy visszatartsuk. Jobb kezünket óvatosan csúsztassuk a teste alá, bal kezünkkel pedig a mellső lábakat összefogva emeljük fel az állatot. Ügyeljünk arra, hogy csak akkor emeljük magunk felé, ha mindkét kezünkkel biztos fogást találunk. Ha már felemeltük, karoljuk át, hogy biztonságban érezze magát.

Az első próbálkozások alkalmával valószínűleg minden erejével tiltakozni fog közeledésünk ellen. Soha ne hagyjuk, hogy a hátsó lábai lógjanak, mert ez is csak kapálózásra ad okot. Mindig ügyeljünk arra, hogy ne okozzunk fájdalmat az állatnak szállítás közben.

A hiedelemmel ellentétben, hogy a nyulakat a fülüknél fogva kell felemelni, ez a művelet nagyon fájdalmas az állat számára. Ha a nyuszi ellenkezik a felemelés ellen, vagy izgatottá válik, helyezzük a tenyerünket óvatosan a füleire, ez lecsendesítheti. Soha ne próbáljuk azonban a fülüknél tartani vagy megfogni őket.

http://www.vadallatok.hu/gondozas.html