Először általánosságban nézzünk meg néhány érdekességet, melynek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy hobbinyulat tartsunk.

A nyúl szoliter (magányosan élő) állatfaj. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a faj egyedei az élettérben elszórtan, egyedül élnek, csak a szaporodási időszak idején társulnak egymással. Ilyen életmódot folytat a mezei és az üregi nyúl. Ezt a tulajdonságát a domesztikáció hatására sem vesztette el.

Bizonyított dolog, hogy az állatok nem beszélnek. Legalábbis nyelvtani szabályokhoz kötött nyelven nem, de különböző testi jelzéssel vagy hanghatással meg tudják értetni magukat faj-és fajtatársakkal. Ha az állat új helyre kerül, bizonyos jelzésekkel tudtunkra adja igényeit (hajlandóságot, ösztönzést, tetszést). Ezeket a jelzéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel minden állat egy-egy külön individuum, ha csak minimálisan is eltérő ízléssel, érzékenységgel és tűrőképességgel.

Elsősorban a kitűnő szaglása segíti, de hallása és látása is kiváló. A szagjelek (áll alatti, ágyéktájéki, anális mirigyek, valamint a vizelettel ürülő feromonok) információt nyújtanak. A nyúl szimatolás során megdermed, kinyújtja fejét, nyakát, sőt egész testét. A hallása (50 kHz), látása az 511 nanométer-es tartományban a legjobb. Színlátásuk alkalmazkodott a szürkülethez, és hasonló az emberéhez. Látóterük mindkét szem esetében nagyobb, mint 170 fok.

Ez a viselkedésforma elsősorban szimatolásban és ásásban nyilvánul meg, gyakran rágással is társul. Ez a tulajdonságuk nagyon fejlett, ami különösen akkor jelenik meg, ha az állat új, ismeretlen környezetbe kerül, vagy ha megszokott környezetének egy elemét megváltoztatjuk. Exploráció hiányában is kialakulhatnak abnormális/sztereotíp viselkedési formák (pl. ásás, kaparás)

Minden olyan alkalommal, amikor két vagy több nyúl interakcióba lép egymással, szociális viselkedésről beszélünk. A nyulak társas viselkedése elsősorban a családi kötelékekben jut kifejezésre. Stabil, ún. anyaági családi csoportban élnek, amely 2-9 anyából és 1-3 bakból, valamint az ő ivadékaikból, ezen felül még, néhány alárendelt baknyúlból áll. Így eredményesebb a védekezés a ragadozók ellen. Hátránya azonban, hogy nagyobb a fertőzésveszély.

A nyulak is, mint más családi kötelékben élő állatok, a csoporton belül egymás között bizonyos, a fajra jellemző egyedi távolságot tartanak. Ez a távolság a nyulak esetében három, egy irányba való ugráshoz elegendő távolság, ami kb. 1,5 - 2 m. Pihenéskor jellemzően összebújnak, egymást kölcsönösen tisztogatják, ugyanakkor evéskor távolságot tartanak. Minden faj együtt élő egyedeire megállapítható az egységnyi területre számított optimális egyedsűrűség. Ha a nyulak túl sűrűn élnek együtt, akkor csökken az egyedek közötti szokásos távolság, és ez káros stresszhatást fejthet ki, ami agresszív viselkedést eredményez.

A társas együttélés másik jellegzetes viselkedésbeli érdekessége a rangsorrend, mely a nyulaknál többnyire az üldöző viselkedés során alakul ki. A kolóniában két, egymástól független lineáris szerkezetű dominanciasor figyelhető meg, egy a hímek és egy a nőstények között. A domináns állat szociális és szaporodási magatartása a többieknél fejlettebb.

http://www.haziallat.hu/kisemlos/viselkedes/nyul-nyulak-viselkedese-szocializacio/5265/