Bár ez nem mozgás, sőt inkább annak beszüntetése, mégis sajátos viselkedésformának tekinthető. Hiszen a különböző állatfajok a pihenő- és az alvóhely megválasztása, az alvó testhelyzet (póz) felvétele, és az alvás szokásos időtartama tekintetében eltérő sajátosságokat mutatnak. Az állat idejének 50-70%-t teszi ki ez a viselkedésforma. A pihenés és az alvás előkészítése és időritmusa fajspecifikus. A pihenés során idejének 28-29%-t az alvás tölti ki, mely lehet éber és nyugodt. Az alvás közben felvett testtartás jellemző az állatfajra. Az egyszerű mozdulatlanság, vagy a fekvő testhelyzet mellett különböző, más pózok fordulnak elő.

A nyúlnak is többféle jellemző pihenő póza figyelhető meg:
•    Négy lábát maga alá húzza.
•    Hátsó lábait hátra vagy oldalra nyújtja.
•    Oldalára fekszik, hátsó lábait kinyújtva.
•    Mellső lábait előre nyújtja, fejét ráfekteti, hátsó lábát maga alá húzza stb.

Ha a domináns egyed hirtelen mozdulattal fordul egy alacsonyabb rangú társa felé, fenyegetésről beszélünk. Egész teste előrenyúlik, könnyedén felemelkedik a végtagokon, a fülek felállnak. Ez a fenyegető póz. Az alárendelt egyed alávetettségi pózt vesz fel. Összekuporodik, fejét válla közé húzza, és mozdulatlan marad. Félelem esetén gyakori az ún. stamping, a hátsó lábbal való dobolás. Ezt a magatartást általában azonnali menekülés követi. Az ijedt állat tevékenységét beszünteti, és hátsó lábaira ülve felegyenesedik, éberen figyel. Veszély esetén megdermed. A támadás és védekezés leggyakoribb magatartásformái a harapás és a karmolás. A nőstények a farokhoz közel a gerincoszlopon harapják meg egymást.

A megtámadott zsákmányállat védekezik. Ez a viselkedés általában jellegzetes védekező testtartásban nyilvánul meg. Ilyenkor a nyúl füleit hátára szorítja, ő maga pedig, szorosan a talajhoz lapul. Nagy veszély esetén kezd csak menekülő futásba.

A menekülés sikere az érzékszervekre alapozott időbeli észlelésen és a mozgásszervek gyorsaságán múlik. Menekülés közben a viselkedés sokféle, sőt egyazon állatfaj egyedei különböző helyzetekben eltérő módon védekeznek.

Bizonyos terület egyedi birtoklására való hajlam az állatvilágban meglehetősen gyakori jelenség. Egy faj együtt élő egyedei sajátosságuktól és létfeltételeiktől, elsősorban a táplálékkészlettől függően, kisebb-nagyobb kiterjedésű területen élnek.

Bizonyos időszakban, meghatározott biológiai okokból az egyes állatok társaikkal szemben is védelmezett kisebb területeket sajátítanak ki, melyet meghatározott életfolyamatok céljára sajátos módon megjelölnek, körülhatárolnak. Ha egy fajtestvér e terület határait megsérti, akkor a territórium gazdája ellenséges viselkedéssel igyekszik elűzni azt onnan.

http://www.haziallat.hu/kisemlos/viselkedes/nyul-viselkedese-pihenes-tamadas-vedekezes/5312/