Az emésztés folyamata:

A felvett takarmányt a nyúl fogaival, ajkai és nyelve segítségével felaprítja és pépesíti. Majd a táplálék a nyelőcsövön keresztül a gyomorba kerül, ahol megindul a tápanyagok emésztése. Az emésztés tulajdonképpen olyan lebontási folyamatok összessége, amelyek során az összetett anyagokból felszívódásra alkalmas egyszerű vegyületek keletkeznek.

Fehérjék emésztése:

Mindig a gyomorban kezdődik ahol a fehérjebontó enzimek (sósav és pepszin) a fehérjéket néhány aminosavból álló peptidekre bontják. A vékonybélben folytatódik tovább a fehérjebontás ahol a peptideket (tripszin, kimotripszin) emésztőenzimek tovább bontják aminosavakra melyek azután a bélnyálkahártyán keresztül felszívódnak és a véráramba jutnak. A kimotripszin nevű emésztőenzim termelődése kisnyulak 18-21 napos korától kezd jelentőssé válni. A részlegesen megemésztett táplálékkal a vakbélbe is bejutnak fehérjék és az azokat bontó enzimek amelyekből az ott élő mikroorganizmusok építik fel testüket. A vakbél mikróbái a lágybélsár-evéssel hasznosulnak.

Zsírok bontása:

A zsírok bontása a nyúl szervezetében a többi emlősállatéhoz hasonlóan zajlik. A legfőbb emésztőenzim a lipáz ami a hasnyálmirígyben termelődik és az epe által felaprózott apró zsírcseppecskék lipidjeit glicinre és zsírsavakra bontják amelyek a bélbolyhokon keresztül felszívódva a véráramba kerülnek, de az apró zsírcseppecskék a nyirokerekbe is felszívódnak.

Szénhidrátok bontása:

A nyúl emésztése szempontjából a szénhidrátokat két csoportba oszthajuk:

- a könnyen bontható szénhidrátok közé tartoznak a cukrok és keményítők melyeknek a bontását az amiláz, laktáz, maltáz és szacharáz nevű bontóenzimek.
- A másik csoportba azokat a szénhidrátokat soroljuk melyek bontásához nem alakultak ki saját bontóenzimek. Ezek a rostanyagok a cellulóz, a hemicellulóz és a pektin, melyeknek bontását baktériumok végzik. A legtöbb cellulózbontó baktérium a vakbélben található, de fellelhetők a vastagbélben is.

Álkérődzés és lágybélsár-evés:

A növényevők a fűfélékkel rengeteg rostot fogyasztanak és a rostokat alkotó cellulóz bakteriális lebontása emésztőrendszerük egyik részében történik. A kérődzők esetében ez a lebontási folyamat a gyomorban és a vékonybél előtti előgyomrokban zajlik. A nyúl szervezetében ez a folyamat a vastagbélhez tartozó a vakbélben (caecum) történik. A kérődzőknél a baktériumfehérjék az oltógyomorban és az utána következő vékonybélben bomlanak aminosavakra, a nyúl szervezetében a vakbélen kívül ilyen lebontásra máshol nincs lehetőség ezáltal a táplálóanyag hasznosítás náluk bélsár-evés formájában történik. A nyulaknál ezt a tevékenységet nevezzük álkérőzésnek.

Az álkérődzésnek köszönhető, hogy a nyulak emésztése folyamán kétféle bélsár képződik, melyek fizikai állapotukban és kémiai összetételükben is különböznek egymástól. A két fajta közül a lágyabbik állagút fogyasztják el. Ezt a lágybélsarat cekotrófnak is nevezik aminek igen nagy a B-vitamin tartalma, és a fele baktériumtestekből áll. Kinézetre egy 5-10 apró golyóból álló fürt, amelyet kocsonyás nyálkaburok tart össze és a fürtök általában 2-3-szor hosszabbak mint a valódi bélsárgolyók. A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenésekor az állat szájába szívja, amelyet rágás nélkül nyel le. A gyomorban a nyálkaburok egy darabig megvédi lágy bélsarat a sósav hatásától, mialatt tejsavas fermentáció zajlik le benne. A mikroorganizmusok 40 %-a feloldódik a pylorusi vagyis a gyomorvégi részben termelődő bakteriolitikus enzim a lizozim hatására. Vízfelvétel hatására térfogatuk megnő, szétmállanak és elkeverednek a gyomortartalommal. A táplálékkal elkevert cekotróf ezután az epésbélbe kerül. A szoptató anyanyúl például 8 óránként végez bélsár-újrafelvételt.

Azt a bélsarat, amelyet nem fogyaszt el a nyúl, kemény, vagy valódi bélsárnak nevezzük. Ez a bélsár 8-10 mm-es viszonylag kemény golyó formájú és szárazanyagtartalma lényegesen nagyobb, míg fehérjetartalma csekélyebb a lágy bélsárhoz hasonlítva.

Mindkét bélsárforma a remesebél proximális szakaszában képződik. Egy szeparáló mechanizmus hatására a folyadékot és az apró részecskéket a valódi bélsár érkezésekor a gurdélyok körkörös mozgása visszajuttatja a vakbélbe. Ezt a folyamatot a remesebél aktív folyadékszekréciója segíti. Ez a folyamat a lágy bélsár kiválasztásakor nem működik. A lágy bélsár nagyobb átalakulás nélkül halad át a remesén, ahol csak a golyócskákat összetartó nyálkaburok alakul ki. A valódi bélsár termelődéséhez a vakbélből származó tartalom a remeseszakaszban jelentős átalakulást szenved. A mikroorganizmusok kb. 70 %-a szétesik és a bomlástermékeik közül a vitaminok és a N-tartalmú anyagok a bélfalon keresztül felszívódnak. A distalis szakaszban a bélsár víztartalma lecsökken és kialakulnak a bélsárgolyók. A cekotrófia jelentőségét mutatja, hogy annak meggátlása esetén a növendék nyulak 12-25 %-kal gyengébb súlygyarapodást érnek el.

A belekben előforduló baktériumok:

A mikroorganizmusok közül a Bacteroides genusba tartozók fordulnak elő legnagyobb arányban. Ennél kevesebb az *aerob és anaerob mikróbák száma. A Lactobacillusok és a Clostridiumok csak zöldtakarmány fogyasztása esetén jelennek meg a tápcsatornában. Protozoák is viszonylag nagy mennyiségben vannak, míg az Escherichia coli a különböző környezeti tényezők függvényében előfordulhat. A bélflóra egyensúlyát a terápiás dózisban adott széles hatásspektrumú antibiotikumok - mint például az ampicillin felboríthatják. Ennek következményeként bélgyulladás vagy elhullás is felléphet.

*az aerob mikróba lebontó folyamataihoz oxigénre van szükség, az anaerob mikróbák pedig nem igényelnek a lebontáshoz oxigént

Bibliográfia:

DEBRECENI EGYETEM MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÉS TAKARMÁNYOZÁSTANI TANSZÉK, Nyúltenyésztés című jegyzete. Harangi Sándor tanszéki demonstrátor összeállítása.

2008. 10. 08.

http://nyuszitartasiabc.uw.hu/oldal/a_nyul_emesztese.htm